Az élet egy csoda,
De hogy jutunk oda
Nincs járható út.
Elnyel a mélység
De valami van
Ami vissza húz.

Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad
Az illatot
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg
De nem tudom mi ez
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.

Egy csendes kis részen a Tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál

Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk
Csontokat dobnak
És mi tartjuk a markunk.

A büszkeség dagad
A zászló feszül
Hullik a magyar
A nő keveset szül.

Az eszme
Elveszve
És ő úgy tesz
Mintha keresne
Egy álmot
És már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt.

Te fogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta isten lábát
Eltörte az állát
És még ő húzta a száját
Majd megtisztúlva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.

Nézd ez az én harcom
És csak nekem ég az arcom
A remény bennem
Csak addíg él
Amíg én életben tartom.
Még bírja a testem
Nem kell pánikba esnem
Vannak még csodák,
Csak mond
Hogy merre keressem.

Valaki néz a felhők mögül
És lógatja lábát
Megunta hogy mindíg segít
És most befogja pofáját.

Ha kúszunk a sárba
Hát együtt tegyük
Ha megölsz egy állatot
Együtt együk
Szivem
Azt hiszem
Ha a gondjaid rám rakod
Azt is viszem
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!